6. nap - Megbűvölve
A könyv címe: Megbűvölve (eredeti: Illuminate)
Szerzője: Aimee Agresti
Mikor olvastam? 2014. május 13., 13:11 → 2014. május 18., 16:37
Tartalom:
A tizenhat éves Haven Terra, az illinoisi iskolás lány nyugodt életében hatalmas változás következik be: két társával együtt gyakornok lehet a híres chicagói szállodában, a Lexingtonban. Ebben a hotelben lakott egy időben a neves gengszter, Al Capone is. Havennek kalandos gyermekkora volt: öt évesen egy árokparton találtak rá, és az őt gondozó ápolónő fogadta örökbe; testén különös sebhelyek vannak; érzékeny, értelmes és fogékony lány. A patinás hotelépületet nemrég újították fel, és most gőzerővel készülnek a megnyitóra. Haven megismerkedik a szállodával és közelebbi kapcsolatba kerül az igazgatónővel, a gyönyörű, ám kiszámíthatatlan Aureliával, segédjével, a jóképű Luciannel, a fennhéjázó szakáccsal, Etannel, valamint a különös személyzettel is. Ahogy telik az idő, Haven és legjobb barátja, Dante, valamint a másik gyakornok, az okos Lance nyugtalanító felfedezéseket tesz: egy üres könyv lapjain üzenetek jelennek meg, fotók kezdenek el átváltozni, egy szoba magától tüzet fog, egy átjáró mögött elmondhatatlan titok lappang… Minden jel arra mutat, hogy semmi sem történik véletlenül…
De miért az ő életük változik meg? Miért akarja Aurelia olyan nagyon, hogy Haven beálljon a titokzatos Társaság tagjai közé? Egyáltalán: hogyan kerülnek ide, hiszen egyikük sem jelentkezett gyakornoknak a Lexingtonba? És a legfontosabb kérdés: túlélik-e életük legizgalmasabb, ugyanakkor legveszélyesebb kalandját?
Vélemény/kritika/értékelés:
2014. május 18-i értékelésem moly-ról:
A történet izgalmas és érdekes, de valahogy mégsem tudott teljesen megbűvölni. Egy-két helyen akad benne néhány magyartalan mondat, meg szóismétlés.
Haven okos lány, legalábbis jó néhányszor találkoztam ezzel a
kijelentéssel a könyv lapjain. Ennek ellenére alig tudott két értelmes
mondatot kinyögni „hát…én…őőő” nélkül, így számomra kissé debilnek tűnt,
nem pedig okos, intelligens lánynak. Ez lehet, hogy erős volt részemről, de a sztori elején tényleg ezt éreztette velem. Azért a végére mégis csak sikerült összeszednie magát.
A másik karakter, aki viszont egyáltalán nem lopta be magát a
szívembe, az Dante. Számomra ő amolyan felesleges gyertyatartónak tűnt,
és szerintem abszolút kihagyható lett volna a sztoriból.
Ezeket leszámítva tetszett a könyv, talán még a folytatást is elolvasom.
Kiegészítés: SPOILER VESZÉLY!
Most jutott eszembe, hogy volt, még egy dolog, ami zavart a történetben, mégpedig Aurélia egyik tette, amit én teljesen logikátlannak találtam. Felvette a szállodába Havent, hogy megtérítse. Tudta, hogy van valamilyen képessége, és azt is, hogy erősebb, mint a többiek, sőt sejtette, hogy léleklátó is. Kérdem én, hogy akkor mi a fészkes fenéért fotóztatta le vele az egész Társaságot?
