1. nap - Partials
Szerzője: Dan Wells
Mikor olvastam? 2013. augusztus 14. → 2013. szeptember 14.
Tartalom:
Az emberi faj a teljes megsemmisülés szélén áll, miután a Részlegesekkel – az emberekhez megtévesztésig hasonlító, ám mesterségesen előállított szerves lényekkel – folytatott háború megtizedelte a népességet. Az ott bevetett RM nevű vírus néhány tízezerre redukálta a túlélők számát, akik Long Islanden rendezkedtek be, míg a Részlegesek rejtélyes módon visszavonultak. Bármikor lecsaphatnak újra, de ennél is sürgetőbb probléma, hogy egy évtizede nem született az RM-re immunis csecsemő.
Kira, egy tizenhat éves orvostanhallgató a saját bőrén tapasztalja meg, ahogy az RM miatt az emberiség maradéka lassan kipusztul, miközben a kötelező terhességi törvény a polgárháború szélére sodorja őket. Kira nem hajlandó tétlenül nézni az eseményeket, mindent elkövet, hogy megtalálja a vírus gyógymódját. Erőfeszítései közben döbben rá: mind az emberiség, mind a Részlegesek túlélése azon múlik, sikerül-e felfednie a két faj közötti kapcsolatot – amelyet az emberiség vagy elfelejtett, vagy soha nem is tudott róla.
Dan Wells, a Nem vagyok sorozatgyilkos méltán elismert szerzője izgalmas utazásra invitálja az olvasót egy olyan világba, amelyben maga az emberi lét fogalma kérdőjeleződik meg – ahol emberi mivoltunk egyben a legnagyobb hátrányunk és egyetlen reményünk a túlélésre.
Vélemény/kritika/értékelés:
A 2013. szeptember 14-i értékelésem moly.hu-ról:
Egy blogon botlottam bele az ajánlójába még valamikor július végén – augusztus elején. Megtetszett, és felkerült az elolvasandó könyvek listájára, azonban elnapoltam, miután nem találtam bent a könyvtárban. Majd két héttel később mégis az elolvasás mellett döntöttem, mivel pont beleszaladtam Scribden. Rohamtempóban eljutottam a feléig, mikor rájöttem, hogy „Hoppá! Még két kihívás teljesítésével adós vagyok.”, így háttérbe szorult ez a könyv pár hétre, és csak tegnap vettem elő megint, és most este már be is fejeztem.
Egy blogon botlottam bele az ajánlójába még valamikor július végén – augusztus elején. Megtetszett, és felkerült az elolvasandó könyvek listájára, azonban elnapoltam, miután nem találtam bent a könyvtárban. Majd két héttel később mégis az elolvasás mellett döntöttem, mivel pont beleszaladtam Scribden. Rohamtempóban eljutottam a feléig, mikor rájöttem, hogy „Hoppá! Még két kihívás teljesítésével adós vagyok.”, így háttérbe szorult ez a könyv pár hétre, és csak tegnap vettem elő megint, és most este már be is fejeztem.
Lenyűgöző történet. Végig izgultam az egészet, mert nem igazán vannak benne unalmas részek, sőt. Kira remek karakter, rengetegszer kaptam magam azon, hogy szinte ugyanazt gondoltam bizonyos dolgokról mint ő. Marcust viszont nem igazán tudtam megkedvelni, nekem döntésképtelennek tűnt, Kira mellett meg néha egyenesen tutyi-mutyinak. Haru a kezdetektől fogva unszimpatikus volt. Talán akkor sajnáltam egy kicsit, amikor kiderült, hogy Madisonnal babájuk lesz, és egy kicsit megviselte a hír, de amilyen kirohanást rendezett Xochi buliján, máris meggondoltam magam. Jaydent sajnáltam, szerettem volna, ha tovább harcol Kira oldalán. Samm meg kimondottan kedvenc karakter lett, vele nagyon szimpatizálok, és remélem sokat szerepel még a következő kötetekben. Már alig várom, hogy a Töredékeket is olvashassam, talán meg is veszem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése